Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Alteregók

A szex itt sem marad el, megígérem. Hasonló megfogalmazású, mint a másik blog, csak más környezetben, s más témában. Bírjátok? Naná, hogy bírjátok!

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Első rész - Hospital

2010.06.21. 15:33 :: csildicsildi

 

A váróteremben ülve, megcsapta az orromat, az a tipikus fertőtlenítővel agyonáztatott beteg bőr illata. Nem kedvelem a korházakat. Sokszor megyek el a bejárata előtt, de mihelyst meglátom azt az ormótlan, kopott rácsos kaput és a sorompót őrző, rejtvényt fejtegető biztonsági őrt a kis kalitkájában, azonnal elkap a hányinger. Mióta az eszemet tudom, nem bírom az ilyen betegek látványát és szagát. Most azonban mégis muszáj volt bejönnöm. Reggel fél hetet mutat az órám. Még munka előtt beugrottam néhány vizsgált eredményért.

                A nevem Brad. Harminc éves múltam, öt éve végeztem az egyetemen. A szüleimet korán elvesztettem, a nagyszüleim neveltek fel, de már ők sem élnek, lassan három éve. Nincsenek barátaim, gyerekeim sem felesége(i)m. Nem tartozom a szomszédnak és senki másnak. Van egy jól fizető állásom, szép lakásom, jó kocsim, mindig öltönyben járok, egyedül a munkámnak élek. Nem hiányzik a szerelem, a kapcsolatok, a viták, és az állandó nyaggatás, valamint a folyamatos kérdések, hogy „hova mész már megint?” vagy „mit csinálsz?”. Semmi közöd hozzá, bazdmeg!

Eltolnak előttem egy hullát, aki csak egy fehér lepedővel van letakarva. A keze épp kilóg alóla, s jól kivehető. Ki kell mennem a mosdóba, azonnal idehányok magam alá. Indulj már! Le akarod rókázni magad? Áll fel te szerencsétlen és vedd célba azt a rohadt wc-t. Nem mozdulnak a lábaim. Feltápászkodom, de azonnal összecsuklom, mint egy marionett bábú. A markomat mind eközben szorosan a szám előtt tartom. Hanyatt fekve a földön fetrengek. Uram Isten! Most fogok belefulladni a saját okádmányomba.

„Segít…” – kiabálni sem tudok, tele a szám.

Az orvos, akire vártam épp jön. Megáll a lábamnál, s bambán tekint le rám. Én csak kalimpálok a szabad kezemmel, jelezve, hogy segítsen már rajtam.

„Dana, maga mit csinál? Kelljen fel a földről, kérem. Megint képzelődik?”

Néhány másodpercig még mozdulatlanul feküdtem a lábai előtt, mint egy kiskutya, aki várja a reggelinél a ropogósra sült szalonnacsíkot, majd lassan elemeltem a kezem az ajkaimtól, s kinyitva azt egy szempillantás alatt eltűnt a hányadék és az inger is. Zavartan felkeltem és visszaültem a székre, ahonnan lezuhantam ijedtemben. A doki mellém ült.

„Dana! Nagyon komolyan beszélnünk kell.”

„Dana? Maga miről beszél doki? Az én nevem Brad.”

„Na, pont erről kellene beszélnünk.”

„Miről is? Hogy nem tudja mi a nevem? Nem baj, ez már a korral jár.” – mondtam rezzenéstelen arccal.

„Nem, nem. Én tudom mi a neve…Brad.”

„Persze, hogy most már tudja, hiszen az előbb mondtam.”

„Nézze. Mikor elkezdtük a vizsgálatokat, akkor még nem tudtuk biztosan, hogy mi is a probléma, viszont ez a végleges vizsgálat bebizonyította a gyanúmat.”

„Valóban? Hm..mit gyanított?”

A cipője orrát leste nagy bánatosan, mint egy kisgyerek, akinek az édesség fogyasztását…örökre.

„Bökje már ki, doki!”

„Maga kedves Dana, vagyis…”

„Árulja már el ki a fene az a Dana? Vagy nem is hozzám beszél? Headset van a fülében?”

„…Brad! Maga súlyos skizofréniában szenved.”

„Tessék?”

„Dana, az maga! Álljon fel kérem és nézzen bele az ablak üvegjébe.”

Felálltam, s azt tettem, amit a doki mondott. Hosszú szőke hullámos haj, kék szemek kacsintottak vissza rám ijedten. A tükörképem egy húsz év körüli lánynak felelt meg. Nem akartam hinni a szememnek.

„De hát…ki a franc ez?”

„Ez maga Dana..vagyis jelenleg Brad. Így néz ki valójában.”

„Mi van? Ez hülyeség.”

„Hisz látja! Én azon csodálkozom, hogy eddig, Bradként, hogy hogy nem látta meg magát egyszer sem a tükörbe.”

Kis szünetet tartva, saját magamat bámulva az ablaküvegen keresztül benyögtem:

„Bassza meg! Talán azért, mert egy kibaszott tükör sincs otthon.”

 

by csildicsildi 

Szólj hozzá!

Címkék: novella szex betegség skizofrénia trágár durva 18 dana brad laura obszcén korház alteregó hospital csildicsildi csildi

A bejegyzés trackback címe:

https://alteregok.blog.hu/api/trackback/id/tr872098259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása